Egyéni asztrológia tanfolyam indul akár azonnal: Két éves, dupla tempójú (négy év anyagát vesszük), heti egy alkalommal, 1,5 - 4 óra. Ára: havi 24e Ft. A Magyar Holisztikus Egyesület Akadémiájának vizsga-bizottsága előtt tett eredményes vizsga után a hallgató (asztrológus működésre jogosító) kétnyelvű, az
EU-ban elfogadott oklevelet kap.

Szabad akarat

A végén elmondom a saját véleményem is...
A szabad akarat (liberum arbitrium) a filozófia egyik régi és sok vitát kiváltó fogalma. A filozófia régi kérdéseinek egyike, hogy létezik-e szabad akarat; azaz hatalmunkban áll-e cselekedeteink, gondolataink irányítása, vagy egy külső erő determinál minket cselekvésre?

A szabad akarat nem jelenti azt, hogy bármit megtehetünk amihez kedvünk van: például senki sem dönthet úgy, hogy felugrik a Holdra majd vissza. Hanem azt jelenti, hogy egy személynek meg van rá a lehetősége, hogy egy adott helyzetben szabadon választhat két vagy több különböző alternatíva közül.

A cselekvés szabadsága nem azonos az akarat szabadságával; képzeljünk el egy bankrablót aki pisztolyt szegez a pénztáros fejéhez: a pénztáros választhat az élete vagy a pénz között. Ilyen esetben nem mondhatjuk, hogy a pénztáros szabad akaratából adta oda a pénzt - bár volt választási lehetősége.

A szabad akarat kérdésében az egyik elvileg lehetséges döntés az "igen". Igen, akaratunk szabad, vagyis létezik a szabad akarat. Ez a szabad akarat tana. Ezt, a vallásos körökben a morális ítélethozatal szempontjából fontos meggyőződést sokan (például Karl Marx, vagy Baruch Spinoza) individualista ideológiának tartották csupán.

A szabad akarat kérdése az emberiség történelmének egyik legrégebbi problémája. A szabad akarat problémájának vitatásakor az emberi szabadságot, cselekedeteink szabad megválasztásának lehetőségét fontolgatjuk. A kérdés az, hogy valamilyen magasabb hatalom befolyásolja-e tetteinket, vagy mi magunk vagyunk sorsunk kovácsa. Hogy ez a kérdés mennyire jelentős, gondoljuk el. Ha nem lenne szabad akaratunk, cselekedeteink tőlünk függetlenül, a mi beleszólásunk nélkül történnének.

Ebben az esetben pedig a kisebb gond, hogy kérdésessé válik, korrekt-e bárkit is egy olyan cselekedet végrehajtásáért elítélni, amihez valójában semmi köze nem volt. A nagyobb gond, hogy ebben az esetben az egész életnek a világon semmi értelme, ugyanezen okból kifolyólag. Miről szól ez a kérdés valójában, mit gondol az, aki szerint van szabad akarat, mit gondol, aki szerint nincs.

Onnan induljunk ki, mint Laplace, aki azt mondta, az életben az események bekövetkezésének az oka végső soron az egész univerzum teljes előző állapota. (Ha egy, akár viszonylag jelentéktelen részlet megváltozik, lehetséges, hogy merőben átírja a történéseket - ez a pillangóhatás.)

A vélemények innentől kezdve oszlanak meg. Laplace elmélete alapján ha valaki ismeri a világegyetem teljes állapotát egy adott pillanatban, az ebből meghatározhatná az összes korábbi és majdani állapotokat. Ez mindenféleképpen igaz.

A kérdés az, elméletben megszerezhető-e ez a tudás. Aki szerint létezik a szabad akarat, azt gondolja, hogy nem, mert van mindenkiben egy erő, a szabad akarat, amely egy pluszt ad minden döntéshez és cselekedethez, és ami nem leírható vagy megindokolható.

Aki szerint ez az erő nem létezik, azt gondolja, csak a világ egésze az, ami folyamatosan okozza a következő és következő alakjait, és ebbe senkinek semmi beleszólása nincs. Mi az igazság? Igen valószínű, hogy egyik oldal álláspontja sem fog végérvényésen bizonyításra kerülni.

Mindkét magyarázat alátámasztható, és ami még többet jelent ennél, nem lehet megcáfolni egyiket sem, pedig a falszifikálhatóság (cáfolhatóság) a tudományosság egy fontos feltétele (Karl Popper). Ha nincs szabad akarat, az élet egy fajta nihilizmus, és az abszurd az, hogy olyan nihilizmus, ahol semmi befolyásunk nincs nihilizmusunk kielégülésére. Nem kell tartanunk semmiféle istenségtől, hiszen ha létezik ilyen entitás, az tisztában van szabad akaratunk hiányával.

Egyrészt tehát megnyugtató, ugyanakkor frusztráló is lehet, hiszen azt jelenti, akármilyen erősen is próbálkozunk, nem számít. Ha viszont van szabad akarat, az ember befolyásolni tudja a dolgokat, emiatt aztán felelősséggel is kell viseltetnie azokkal kapcsolatban. Ennek a felelősségnek a feltételeit mostanában a törvények által szabott keretekkel azonosítjuk. Ez nem jó. Egyrészt az ember nehezen fogadja el a tőle függetlenül kihirdetett játékszabályokat, így sokan felmentve érzik magukat - hiszen nem értenek egyet a szabályzással.

Az akaratszabadság kérdése különösen azért bír nagy fontossággal, s azért vonta magára a filozófia és a vallástudományok figyelmét, mert olyan területekkel határos, amelyekbe istenhit, sors és hasonló problémák torkollanak.

A szabad akaratnak van teológiai, etikai, filozófiai, pszichológiai illetve tudományos vetülete is, ezekbe most nem megyek bele.

Véleményem a szabad akaratról:
Egy mondatban összefoglalható: nagyon jól ki van találva.

Adva van a testünk. Mérhető, definiálható. Aztán adva van a lelkünk. Filozófiai, vagy tudományos szempontból a "lélek" egy olyan közhasználatú szó, amelynek jelentése változó, és rosszul körülhatárolt, nem definiálható. Mai Értelmező Szótárból előkapott sekélyes meghatározás szerint a lélek az életnek és a személyiségnek a testtől független - anyagtalan, kiterjedés nélküli - létezőként képzelt hordozója.

A lelkünket úgy definiálhatnám: Isten és köztünk egy állomás, egy közvetítő. Az isteni akarat közvetítője, a gondolatunk. A sorsunk (horoszkópunk) rádióadója...
A lélek funkciója: napi 24 órás ügyeletben sugdossa nekünk, hogy mire vágyjunk (nappal ez a gondolatunk, éjjel az álmunk formájában jelenik meg), és az eszünk alakítja ki ebből a vágyból az akaratot. Ezt most elmagyarázom:

Az órámra nézve azt gondolom: van még bő tíz percem. Addig átmegyek és megnézem a szemben lévő kirakatot. Már döntöttem is: indulok. A szabad akaratommal döntöttem. Lehet, hogy ekkor változik meg az egész életem, mert ekkor ismerem meg a nagy Ő-t; ekkor üt el a kamion; ekkor megyek be a lottózóba, stb.

Íme, a "szabad akarat" - a lelkem elintézte, hogy azt tegyem, amit akkor és ott tennem kellett. És milyen egyszerű - egyszerűen nagyszerű. Minden le van játszva - ott fenn. És mi - itt lenn - boldogan (vagy boldogtalanul), de a "szabad akaratunkkal" tesszük, amit ott, abban a pillanatban tennünk kell.